Vanuatu

 

 

 

 


Új-Hebridák - mai nevén: Vanuatu

A 80 szigetből álló szigetcsoportot 1606-ban a spanyolok fedezték fel. 1839-ben kezdtek a fehérek betelepedni erre a területre. Több mint 100 évvel ezelőtt az angolok és a franciák szemet vetettek az akkoriban még Új-Hebridáknak nevezett területre. Néhány év után a németek megjelenésével megegyeztek, s 1906-ban a gyarmat felett közösen bábáskodtak. Ez az állapot csupán 18 évig tartott, amikor is kikiáltották a független Vanuatut, ami magyarra fordítva "A mi országunk". 1980 óta önálló állam, mely Vanuatu néven ismert. Fővárosa: Port Vila.

Port Vila az Efaté sziget fővárosa, alig 25 ezer lelket számlál. Ausztrál és új-zélandi turisták látogatják. Az itt dolgozók havi bére kb.100 dollárnak felel meg. 1 dollár = 100 vatu. A megélhetőség bizonyos hányadát a turizmusból fedezik, s ezzel magyarázható, hogy az éttermek és az üzletek árait a tehetősebb turisták zsebéhez szabták. Így sokan feladva a vidéki önellátó gazdálkodást, azért jönnek Vilába, hogy a turistaiparban keressenek megélhetést. A melanéziai piacon az alkudozásnak nincs helye. Az árak rögzítettek, az eladó inkább hazaviszi a termékét, minthogy áron alul adja el.

Az ország legnagyobb szigete közé tartozik Tana-sziget. Tana-sziget múltja megegyezik az ország sorsával. DK-Ázsia felől érkező kannibál szokású, negrid típusú népek több hullámban hódították meg Melanézia egyes szigetcsoportjait. Vanuatun mintegy 3 ezer éve elkezdtek a kisebb és nagyobb csoportokban érkezők egymástól elszigetelten élni. Ennek az elkülönülésnek köszönhető, hogy Vanuatun ma is 113 nyelvet és dialektust beszélnek. Az itt élő emberek között kapocsként élő nyelv a Bislama, de többen beszélnek angolul és franciául.

A sziget öblének a neve: Port Resolution -öböl. Ezt a nevet az első európaiként érkező J. Cook kapitány (1774-ben) adta, mikor az öbölbe beérkezett a hajójával és az ismeretlen tájat Port Rezoluson névre keresztelte. Ebben az öbölben él egy hím tengeri tehén avagy dugong. Ha lábbal felkavarják a vizet, kiúszik a partra és játszani lehet vele. A helyiek elmondása szerint a férfiakat kevésbé kedveli, de a nőket szívesen terelgetné a mélyebb víz felé. Tőle származik Vanuatu régebbi neve, az Új-Hebridák is. Ugyanis a sziget csipkézett partvonalai őt a skóciai hebridákra emlékeztették. Tőle ered Tana szigetének az elnevezése is. Partra lépve a kapitány találkozott egy helybeli főnökkel, akit Pao Vannak hívtak. A kapitány belemarkolt a földbe, hogy megtudja annak a helynek a nevét, ahol kikötött. A főnök azt gondolta, hogy a kapitány a talaj helyi megnevezését kérdezi és így felelt: Vuktana. Cook kapitány valószínűleg a szó második részét értette, azt, hogy Tana. Ma is így hívják, de a helyi lakosok Dibránának nevezik.

 

A

partján lévő faluba 1894-ben eljutott Festetics Rudolf gróf is, akit csupán kalandvágy hajtott és látogatásáról így írt: ,,Néhány jól felfegyverzett emberemmel partra szálltam. A vadak bátran, minden félelem nélkül jöttek elébünk. Külsejük rettenetes volt. Arcukon állati vadság, gyáva ravaszság, és kegyetlenség tükröződött. Ottlétem idején is volt közöttük egy misszionárius, aki még nemrég érkezett, és még nem koncoltak fel. A vadak az emberevés tekintetében hajthatatlanok voltak. Az asszonyok éppoly rettenetesek, mint a férjeik, de jobban fel vannak öltözve; kókuszlevelek rostjaiból készült szoknyát viseltek".

A világ nagyot változott azóta. Kókuszpálmalevélből a település asszonyai kunyhó készítésére való tető- és oldalfalakat készítenek. A férfiak a kenyérfa törzséből faragják az itt legfontosabbnak vélt járművet, a kenut. Elkészítése egy hónapot vesz igénybe, s élettartama 4-5 év. A békés lakosság 90%-a kereszténynek vallja magát. A faluban már semmi sem emlékeztet arra az időre, amikor a misszionáriusok érkezésével közel egyidőben, a múlt század húszas, harmincas éveiben, megjelentek a gaztetteikről elhíresült európai emberkereskedők. Sok tragédia fűződik ezekhez az időkhöz, amikor a behurcolt betegségek és kegyetlenkedések miatt az Új-Hebridákon élők száma 1 millió főről 1935-re 40 ezerre fogyatkozott. Az országban most is mindössze 170 ezer ember él. A falvak élete még ma is az ősi hagyományok szerint zajlik. A település házaitól kissé távoleső helyen áll a Nakamál (férfiak gyülekezőhelye, parlamentje). A ház előtti szabadtéren találkoznak a falu férfiai a falufőnökkel, miközben kávaitalt isznak. Ekkor a falu főnöke kiosztja a feladatokat, hogy kinek mit kell elvégeznie.

A kávacserje tulajdonképpen egy borsféle, amelynek gyökereit Melanézia és Polinézia számos vidékén fogyasztják. A szertartáson való részvétel a nők és az idegenek számára tilos. De ez a tabu (tilalom) főképpen a nőkre érvényes, mivel a nők rangja alacsonyabb. A keresztény vallás mellett igen érdekes vallás figyelhető meg az egyik kis faluban, Ipikélben. Ez a vallás John Brumnak vagy John Frumnak nevezett vallási mozgalom, ameyl a helyi presbiteránius egyház merev előírásait megtagadók között jött létre a II. világháború után. Tanán, az ősi hiedelmek és a kereszténység után, ma a harmadik legfontosabb vallás. Aizia Van (Ájzia Van) falufőnök és vallási vezető mesél a hiedelem történetéről: A régi időkben az elődök azt jósolták, hogy valamilyen titokzatos és mágikus dolog fog történni ezen a helyen. Ezután fehér missionárusok érkeztek, s azt gondolták, ez az a megjósolt esemény. Követni kezdték az új vallást, amikor megjelent a John Brumnak nevezett személy, akiről azt tartják, hogy Amerikából érkezett, és aki a törzsfőnököket rábeszélte arra, hogy ne higgyenek a hittérítőknek, és csak kövessék az ősi vallásukat. Erre a francia hivatalnokok és a missionárusok letartóztatták a törzsfőnököket, és Vilában börtönbe zárták őket. A II. világháború után az amerikai katonák kiszabadították őket, és adtak nekik egy amerikai zászlót. Ez időtől újra használták az ősidők hagyományait, szokásait. A hiedelem szálai, amelyek csak Tanán léteznek, még arra az időkre nyúlnak vissza, amikor egyes John Brum hívők a II. világháború idején az amerikai csapatok táborában szolgáltak. Elámultak az addig nem látott árubőségen. Vöröskeresztes katonák ingyen osztogatták a gyógyszereket, Coca kólát. A bennszülöttek meglepődtek az ott szolgáló amerikai katonák kedvességén, akik között sokan voltak a Tannaiakhoz hasonló néger katonák.

Tanán és szerte Vanuatu 80 szigetén léteznek olyan kisebb települések, amelyek ellenállnak a modern világ hiúságainak. Jakel is egy ilyen un. kaszton falu. Az emberek ma is hasonlóan élnek, mint sok száz évvel ezelőtt. Körülmetélés után a felavatott fiúk és férfiak öltözete: a szárított pandánusz vagy banánlevelekből készített pénisztakaró, de ha nagyobb településre látogatnak, akkor ők is rövidnadrágot és inget viselnek. Élelmezésükben legfontosabb szerepet a zöldellő esőerdők, s az abból kimetszett veteményeskertek játsszák. Számukra a dzsungel az ehető növények mellett építési anyagot és orvosságot biztosít. A kunyhók köré ültetett kávabors-cserje bizonyítja, hogy e faluban is nagy hagyománya van a kávaital fogyasztásának, amit biszlama nyelven alenbia-nak neveznek. Buraonak nevezik azt a fiatal, vadontermő ibiszkuszfát, amelynek a kérgéből készített fűszoknya a nők egyetlen viselete. A hagyományokat követő falvakban az asszonyok még a mai napig is 5-6 disznóért megvásárolhatók, akiknek rengeteg tabu (tilalom) szabja meg az életét. Például: Jakel faluban a nők nem lehetnek magasabban, mint a férfiak. Férfitársaságban ezért nem léphetnek a tűzön sem keresztül, mert akkor az általuk keresztezett füst a teremtés koronáinál magasabbra száll.

A fiatal fiúk (10 -12 évesek) felavatásának szertartása egy erre kijelölt kunyhóban történik (bambuszkéssel körbemetélik). A körülmetélés után a felavatott nagy ünneplés keretében visszatér közösségébe, de attól kezdve már a férfiakkal együtt lakik, anyja ezentúl nem szidhatja meg, mert rangja magasabb lett. Ezt követően a felavatott fiúk megkezdik a rangelnyerő ünnepségeket (a nimankit), ami azzal jár, hogy a disznót leölik és megvendégelik, megajándékozzák a résztvevőket, így nyerik el az élők és holtak megbecsülését. Ha valaki beteg, akkor sem hívnak orvost, hanem a varázsló gyógyító (klébersz) bemetszéseket végez a beteg hátán azért, hogy a rossz szellemek kiszálljanak, majd a sebekre gyógyító füveket tesz.

 

Bevezető Általános Mitológia Kultúra Nyelv Szigetek Képek Videók Óceánia Linkek Egyéb