Palau

 

 

 

 

 


Ke kmal mesaul Xanadu !

Köszönetet szeretnék mondani egy nagyon kedves ismerősömnek, Xanadunak , aki segített és jelenleg is segít a honlapom Palau részének szerkesztésében.Így vélekedik:

" A legtöbb ember, aki Palau szigetére jön, az búvárkodással tölti az idejét, mert e terület rendelkezik az egész Óceániai térséget beleértve a leggazdagabb élővilággal. Felméréseim alapján sokan nem is hallottak a szigetről vagy tartózkodnak Óceánia ezen területétől. Sok europai látogatóval találkoztam, de kevés amerikaival.

 



Gyerekkorom különös volt, születésem szerint amerikai vagyok, így nem nagyon volt alkalmam megtapasztalni a szigeti életet. Édesanyám szinte gyerekként, tizenévesként elhagyta Palau-t. Hozzáment édesapámhoz (egy amerikaihoz, kinek szülei 1654-ben emigráltak Anglia Northumbria városából). 1960 as évek végén még nem volt sok Palau szigetéről származó ember, akikkel édesanyám palau nyelven beszélhetett volna, ezért nekem sem tanította meg a nyelvet. Szeretnék ellátogatni Papua Új-Guinea szigetére, mert úgy érzem palau nagyon közel áll hozzá sok téren, valamint ők a legközelebbi szomszédaink, csupán 200 mérföldre vannak tőlünk. Az emberek szerint Palau Mikronézia része, de szerintem ez a politikán alapul, és nem pedig a valóságon. A történelmi feljegyzéseket nézve nem egyértelmű Palau hovatartozása."


Palau a Karolina-szigetek legnyugatibb szigetcsoportján helyezkedik el. Az államot 241 sziget alkotja, amelyből csupán 12 lakott. Nagyobb szigetei vulkanikus eredetűek, a kisebbek korallképződmények. A trópusi éghajlatú köztársaság elsősorban idegenforgalmáról nevezetes.

A szigeteken először a spanyolok vetették meg a lábukat 1866-ban, de három évvel később eladták a németeknek. 1914-ben a japánok foglalták el Palaut, és a Népszövetség 1921-ben Japánnak ítélte meg mandátumterületként. 1944-ben amerikai szövetséges erők foglalták el. 1947-ben a szigeteket a Csendes-óceáni Gyámsági Terület része lett, majd 1951-ig az USA haditengerészeti minisztériuma gyakorolta a hatalmat a gyámsági terület felett. 1965-ben felerősödtek az autonómia törekvések, és 1967-ben tárgyalások kezdődtek az autonómiáról. Az 1978-as népszavazást követően, mivel a lakosság elutasította a megalakuló Mikronéziai Szövetségi Államokhoz való csatlakozást, Palau 1981. január 1-jén az USA autonóm köztársasága lett Belaui Köztársaság néven. Belau és az USA 1982-ben kötötte meg a társulási szerződést, ami kilátásba helyezte a függetlenséget is. Az 1993-ban megtartott népszavazáson megszavazták a függetlenséget, amelyet 1994-ben kiáltottak ki. Az országot Palaui Köztársaság néven vették fel az ENSZ -be, de kül- és hadügyeiért továbbra is az USA a felelős. 2006 október 7-én Melekeok lett a főváros.

A lakosság az idegenforgalmi szolgáltatásokból (szállodák, búvárkodás) tartja el magát. Emellett mezőgazdasági termelést (kókusz, kopra, édesburgonya termesztése) folytatnak. Jelentős a halászat is. Iparát a könnyűipar és kézműipar képviseli.A lakosság többsége keresztény: Katolikus (49,4%), protestáns (21,26%), ádventista (5,3%)

Az országot 16 állam alkotja: Aimeliik ,Airai ,Angaur ,Hatohobei ,Kayangel Koror , Melekeok, Ngaraard, Ngarchelong , Ngardmau , Ngatpang , Ngchesar , Ngeremlengui , Ngiwal, Peleliu Onsorol.

Forrás: Wikipédia

 

A Palau örökség története: Az első telepesek


A régi időkben a férfiak halászattal és építkezéssel foglalkoztak, míg a nők a tarogyökér földeken dolgoztak és gyermekeiket nevelték. Ez fokozatosan egy teljes szervezetté alakult viszonylag nagy létszámú lakósságot támogatva.

Mint a világ más részein, a vallás a természeten és az ősi istentiszteleten alapult. Az emberek hittek abban, hogy bizonyos növényeknek és állatoknak van lelkük, és különleges hatalommal rendelkeznek. Hitték, hogy a holtak lelkei az élettelen tárgyakban lakoznak és az élőkkel hatnak egymásra. Ezt animizmusnak hívják. A fák lelkeit ki kellett engesztelni, mielőtt a fát kenukészítés céljából kivágták. Egyes állatok szentek és sérthetetlenek voltak. Ha a szentet megsértették a bűnösök megbetegedtek és meg is halhattak. Ezek a szentek nagyon fontosak voltak, még az egyes fajokat is megvédték a veszélyeztetettségtől és a kihalástól. Általuk az emberek tisztelték környezetüket és tudatosan éltek. Semmi sem történt ok nélkül. Még a halál sem volt véletlen vagy természetes. Papot vagy sámánt hívtak, aki eldöntötte a halál okát és megbüntette a vétkeseket, mivel megidézték az elhunytat.

Palau több részén talált kőfaragványok a mai napig megmagyarázhatatlanok. Néhányuk emberi arcot ábrázol, valamelyik úgy tűnik, mintha állatra hasonlítana, mint pl. a gyíkra. Az emberek szerint ezek az emlékművek a mai Palau előtti emberek munkái.

A meleg éghajlatnak köszönhetően a ruházkodással nem volt gond. A férfiak lágyékkötőt viseltek. A nők alkalmanként levélből készült kötényt hordtak, kókuszdió rostból készült derékszíjjal. A gazdagabb nők teknőspáncél díszekkel és más anyagokkal díszítették szíjukat. Az idők során nem sok minden változott, mígnem több száz évvel később megérkeztek a külföldiek.

Egyes régészeti feljegyzések alapján i.sz. 1200-ra a legtöbb ember elhagyta otthonát és Babeldaob nagyobb szigeteire, Oreor-ra és Ngemelachel-re költözött. A lagúnák halállományának csökkenése rákényszerítette az embereket, hogy más élelemforrás után nézzenek a nagyobb szigeteken.

A régi időkben az egyes falvak saját politikai szerkezettel rendelkeztek, mely a törzsfőnökök tanácsából és különböző kettős törzsi szervezetből állt. A külföldiekkel való kapcsolatokat megelőzően, az egyes falvak befolyása és a hatalma a háborúk és a kialakult szövetségek által megnőtt. Végül két falu vált erőteljessé, Melekeok Babeldaob-on és Oreor Eouldaob-on. A Melekeok-i Reklai és az Oreor-i Ibedul vezette két falu különálló, rugalmas szövetség lett. A többi falu lojalitása váltakozott Melekeok és Oreor között a körülményektől függően. Törzsi, családi és falu kötelékek a szemben álló szövetségek között is léteztek, még a két rangos falu Oreor és Melekeok között is.

A női törzsfőnökök voltak és még a mai napig felelősek a férfi törzsfőnökök megválasztásáért. A nők a rangos személyek bizalmasai voltak. Amikor a rangos személy meghalt a rang visszaszállt a nőre, aki azt továbbadta az arra alkalmas személynek a törzsfőnöki vonalból. A címzett rendszerint az anyai ágból lett választva.

Palau fő területeit, az északi Ngcheangel-től a déli Ngeaur-ig a törzsfőnöki tanács kormányozta. A férfi törzsfőnökök határoztak olyan kérdésekben, mint a háború, halászat és az egyesületi székházak építése. A rangos nők a mezőgazdaságban, házasságban, születésben, halál és temetésben, valamint ételelkészítésben kaptak hatalmi szerepet. Ezen kívül a legmagasabb rangú nőknek kötelességük volt átruházni a törzsfőnöki címet a férfiakra.

Az egyes közösségeken belül a falu két részre volt osztva. A törzsfőnökök fele képviselte a falu egyik felét, míg a másik a falu másik felét. Ez tükrözte a törzsek szerkezetét, melyet "bita me a bita el uach"-nak vagy "oldal-lábazat"-nak neveznek. Mindegyik lábazat számos családfát alkotott, amely egymáshoz szorosan kapcsolódó háznépből állt. Általában 7-10 törzs alkotta az egyes falvakat a legmagasabbtól a legalacsonyabb rangig. A négy legmagasabb rangú törzs képviselte a falu ősi alapítóit. Amikor a törzsfőnökök találkoztak, meghatározott sorrendben leültek a rangidőssel, aki a falutanács vezetőjeként lépett elő.

A különböző törzsek a szövetségek között állandóan manővereztek az előnyszerzésért. Ha egy alacsony rangú törzs szövetkezett egy magasabb rangúval, nagyobb befolyásra tett szert. Így a szövetségek között folyamatos változások folytak, megengedve még a legalacsonyabb rangú csoportnak is a hatalom irányítását.

Palau kulturális védjegyévé váltak a férfi szervezetek és azok egyesületi székházai. Egy falu több székházzal is rendelkezett, egy a fiataloknak, egy a középkorúaknak és egy az öregebb férfiaknak. Ezek a klubok egymással is versengtek a falutanács által meghatározott feladatok végrehajtásában. Ilyen feladatok közé tartozott az utak tisztítása, az épületek tetőinek zsúpolása, valamint a halászat. A klubokhoz való hűség nagyon fontos volt.

Ezek a klubok a fiatalok úgynevezett művelődési iskolái is voltak. A fiúk 10 éves koruk körül elhagyták családjukat, és egy ilyen klubba költöztek, melyet a család rangja, vagy maga a klub tevékenysége alapján választottak. Itt aztán olyan szakképesítést szereztek, melyekre férfiként szükségük volt, mint pl. építészet, halászat, kenuevezés, valamint a helyes társadalmi és kulturális kapcsolatokban is jártasságot szereztek. Ez a hely volt a katonai kiképzés színhelye is, valamint minden egyes klub védelmi egységként és más falvak támadás elleni végrehajtásaként is működött.

Forrás: Xanadu

 

 

Bevezető Általános Mitológia Kultúra Nyelv Szigetek Képek Videók Óceánia Linkek Egyéb