Szamoa

 

 

O tagata soifua uma ua saoloto lo latou fananau mai, ma e tutusa o latou tulaga aloaia faapea a latou aia tatau. Ua faaeeina atu i a latou le mafaufau lelei ma le loto fuatiaifo ma e tatau ona faatino le agaga faauso i le va o le tasi i le isi.
Minden élőlény szabadnak születik és méltóságban, jogaiban egyenlő. Ésszel és lelkiismerettel van megáldva, és viselkedését a testvériség szelleme kell, hogy vezérelje.

Szamoa két részre oszlik: Amerikai Szamoa ( a sziget keleti része: Tutuila -, Aunuu - és Swains - sziget). Központja a Tutuila szigetén levő Pago Pago. Nyugat -Szamoa legnagyobb szigetei : Savai és Upolu. Fővárosa: Apia , 1962 óta független királyság.

Csendes-óceán közepén, Polinézia szívében európid vonású barnabőrű barátságos emberek, elbűvölő környezetben - a modernvilág idegeskedésétől, rohanásától távol - élik mindennapjaikat. Ők úgy mondják, az általuk benépesített szigetvilágot a hatalmas Tangaloa (Tangaroa) isten teremtette, és elkeresztelte Szamoának, a ''Szent Tyúk" szigeteinek.

A különös nevet magyarázó verziók közül az egyik legkedveltebb így szól : Tangaloa gyermekei: Moa és Lu , letelepedve e szárazulatokon tabut hirdettek a magukkal hozott két tyúkra. Ekkor vált a Moa (a tyúk) és a Sza (szent) szent madárrá és lett valamennyi főnöki klán totem állata. Később a szárnyasok elszaporodásával a tilalom megszűnt, de a szigetek nevükben még ma is megőrizték e legendában elmesélt időszakot. Bár a szájhagyomány szerint a Tangaloa isten által teremtett emberpár Fatu és Eleele utódai népesítették be Szamoát. A tudósok viszont más véleményen vannak. Bizonyított tény, hogy a Tonga szigetek betelepedésével egyidőben, azaz mintegy 3500 évvel ezelőtt, a polinéz hajósok egy csoportja Tongáról továbbhajózva elérte a szamoai szigeteket, és birtokba vette azokat. Ma e szárazulatokon két ország osztozik: az 1962 óta független Nyugat-Szamoa, és az Egyesült Államokhoz tartozó Kelet-Szamoa, vagy Amerikai Szamoa.

A ketté osztott Szamoa közül Nyugat-Szamoa őrizte meg leginkább az ősi polinéz szokásokat, hagyományokat. Kilenc szigetének 2934 km2-es együttes területe, mintegy 15-ször nagyobb amerikai testvérénél. A Nyugat-Szamoát alkotó két nagyobb és hét aprócska sziget közel 3 millió éves korával geológiai szempontból csecsemő korúnak számít. A Csendes - óceán vizéből kiemelkedő ezen szárazulatok születésüket a többfázisban működő tenger alatti vulkánnak köszönhetik. De a 72 km hosszú és 24 km széles szivar alakú Upolun jelenleg semmilyen vulkáni tevékenység nem tapasztalható. Csupán az erősen erodálódott kráterek és a néha bennük felcsillanó krátertavak utalnak az egykori mozgalmas időszakra. Az ásványi sókban gazdag talajon megtelepült erdőségek egy részét a szamoaiak kiirtották, s arra ültetvényeket telepítettek.

Nyugat-Szamoa fővárosa Apia, a második legnagyobb szigeten, Upolun fekszik. A 35 ezer lakosú Apiában a hétköznapok egyformán kezdődnek. A forgalmat leállítják, és elindul szokásos útvonalán a helyi rendőrzenekar, felvonják az önállóságot jelképező zászlót, mely az ország 1962 - ben kivívott függetlenségét hivatott demonstrálni, miközben a zenekar a nemzeti himnuszt játsza. Szamoa a II. világháború óta Népszövetségi Mandátum, majd 1946-tól ENSZ gyámsági területként Új-Zéland felügyelete alá tartozó országban büszkén emlegetik, hogy a csendes-óceáni térségben a II.világháború után itt vívták ki először a teljes önállóságot. Szamoán az II. világháború után sem honolt békesség, mert a szigeteken francia, angol, amerikai és német érdekeltségek ütköztek, s zárófejezeteként 1899-től a németek kapták meg Szamoa két legnagyobb szigetét: Savait és Upolut, míg az amerikaiaknak jutott a mai Amarikai Szamoához tartozó szigetek. Szamoát a németek 15 évig uralták, mert a németeket 1914 - ben elűzték a bevonuló új-zélandi csapatok.


Az országban hagyományos önellátó mezőgazdaság folyik, de a pénzgazdálkodás még nem elégé fejlett. Ez azt jelenti, hogy saját fogyasztásra termelnek különféle terményeket. Az utolsó 30-40 évben bekövetkezett fejlődéssel a gazdaságot próbálják alárendelni a nemzetközi kereskedelemnek, és igyekszenek abba bekapcsolódni. Jövedelmük elsősorban a mezőgazdasági termeléstől függ: főleg a banántól, koprától, kakaótól valamint a fakitermeléstől.

Amióta az ország résztvesz a nemzetközi pénzforgalomban, egyfajta változás ment végbe a termékek vonatkozásában a szamoai árucikkek terén. A banántermelés visszaesett, viszont a taro, a kakaó és a kókuszdió előretört. A kókuszdiót ma már feldolgozzák, és a belőle nyert koprából kókuszolajat készítenek, melyet exportálnak. Ezt megelőzően csak nyers, feldolgozatlan árukkal tudtak kereskedni, de ez fokozatosan megváltozott. A kakaót sem szállítják egyből nyersen külföldre, hanem kakaóport, valamint kakaóvajat készítenek belőle és azt exportálják. Apia utcáin sétálva és látva a modern autók sokaságát, nem is hinnénk, hogy Polinézia egyik legszegényebb országában járunk. Az autók többsége a Szamoán is honos polinéz hagyomány által került az itt élők tulajdonába. Miszerint a családban minden közös, és a külföldön dolgozó szamoai kötelességének érzi, hogy a teljes vagyonát megossza az otthon maradottakkal. E szokás következtében nem is nagyon láthatunk Szamoán koldusokat, mert az egyén kiterjesztett családjának tagjai ezt a szégyent nem engedhetnék meg maguknak. A Szamoán megházasodó idegentől, mint az új családba költözőtől szintén elvárják vagyonának megosztását, mint a család többi tagjától.

A gyümölcs- és zöldségpiac kínálatát és árait tekintve Polinézia legjobb bevásárló helyeként van számontartva. Bár Nyugat-Szamoa trópusi egyenlítői éghajlati övben fekszik, így a trópusi gyümölcsök mellett a pultokon mérsékelt övi növényt is találunk. Ez annak köszönhető, hogy Upolu és Savai legnagyobb hegyei 1000 méter fölé nyúlnak, és a magasabb zónákban uralkodó hűvösebb klíma megengedi, mint pl.: a káposzta vagy az uborka termesztését.

Szamoán az angol mintán épülő parlamenti rendszert a szamoai viszonyokhoz igazították, ami azt jelenti, hogy bár minden 21 éven felüli szavazhat, de a jelöltek kizárólag a kibővített családok főnökei, vagyis a mataiok lehetnek.

Szamoa második legnagyobb szigetén, Upolun. A változó évi 3 és 5 ezer mm -es csapadékmennyiség, továbbá a kedvező talaj és éghajlati adottságok következtében, és az emberi beavatkozástól megkímélt őserdőben számos érdekes növényre, és szépséges virágra lel az idelátogató külföldi. A lepényfafélék családjának Szamoán elterjedt képviselőjét a helyiek gmelinának hívják, és hüvelyes termését a madarakkal együtt az emberek is fogyasztják. A pulu (a gumifa ) között már alig lehet találni érintetlen példányt, mert kérgét a helyiek bemetszik, hogy a kicsurgó nedvből az itt népszerű krikettmeccsekhez gumilabdát készítsenek.

Sűrű kúszónövények veszik közre a hatalmas levelű mahagónit. A nemzetközi kereskedelemben keresett értékes trópusi faféleséget az 1970-es években ültetvényeken kezdték el termeszteni, és innen elterjedve már a szamoai erdőkben is megtelepedett. Az Ausztráliából származó eukaliptuszfa és a tiki (tikfa) is mesterségesen került Szamoára. A palánktörzsű tikfa felismerésében leginkább a levelei segíthetnek. A mosoi endenikus sehol másutt nem élő növény, amit virágzása idején Szamoán igen csak kedvelnek, ugyanis a belőle nyert illatanyagból kókuszolajjal keverve kedvelt illatszer készíthető. A növény magvai pedig a Szamoára eljutott egy-két galamb és gyümölcsevő denevérfaj kedvelt csemegéje. Szamoa gyönyörű virágai és a vegetáció más képviselői között sok az endenikus ( csak itt található ) növény, amely a kontinensekről idáig eljutó fajok hosszú időn át tartó elszigetelt fejlődésének eredménye. A folyók, a patakok a vidéki településeken nemcsak mulatság helyszínei, hanem egyúttal a család természetadta mosókonyhái. Szorgos asszonyok itt mossák tisztára az otthon ruhatárát és a konyhai edényeket.

Rövid ismertetés keretébe tartozik még, hogy mindkét nembeli a test tisztaságára igen sokat ad. Ezt illetően felvetné a versenyt bármilyen európaival, aki a tisztaságra nagyon ad. A lovagiasan gondolkodó szamoai férfi a nővel (a feleségével) csak a könnyebb házi teendőket engedi elvégezni, ezzel kíméli felesége testi épségét. Azzal pedig, hogy nője szívét és kegyét megnyerte, még nem nyert végleges jogot felette. A megsértett, az álmos, a fáradt díva (feleség) új és újabb hódítást igényel.

Sokak által látogatott természeti csodaként emlegetik a Papasea - vízesést, melyet 1907-ben Vojnics Oszkár is meglátogatott, és élményeiről így írt: " Az átöltözés pillanat műve volt. Sorjában letelepedtek a vízesés kiugróján. Festőibb képet el sem lehet képzelni ennél a parányi ingecskében felsorakozott formás leánycsoportnál. Egyik leány kiült egészen a vízesés szélére, és gyors elhatározással csúszni kezdett lefelé a síkos meredeken. Kisvártatva a kristályvízből napfényben mosolygó Nimfa bukott a felszínre''.

Szamoát erősen vallásos emberek lakják. A népesség fele a Kongregacionalista, negyede a Katolikus, 12% Metodista, a maradék főleg a Mormonhit követője, de Upolun még a különleges Bahai vallás hívőinek is van temploma. A bahai hit alapítója 1863 - ban a Perzsa, Mirza Huszain Alinuli volt, aki a Bahai Ulla (Az Isten Fénye) elnevezést kapta. A bahai vallás hívői úgy tartják, " Csak egy Isten, és csak egy emberi faj létezik", annak ellenére, hogy számos különböző színű és kultúrájú népek élnek a Földünkön. Az emberiségnek megvannak a maga fejlődési szakaszai, állapotai a vallás szerint. "Már túlvagyunk a gyermek- és a felnőttkoron, jelenleg közelítünk az öregkorhoz." Az emberiség tehát egyre inkább az idős fázisba, az öregkorba érkezik. "Mi úgy tarjuk, a fejlődés ezen szakaszában elérkezett az idő, amikor a világbéke átveszi az uralmat." - Vallják ezeket a gondolatokat a bahai vallás hívői.

Az egyházak előretörése ellenére titokban sok szamoai manapság is számontartja a maga aitui-ját ( totemét), amely lehet: hal, madár, vagy más szentként tisztelt állat. Gongütésekkel adják hírül Szamoán a templomi szertartás vagy az esti áhítat kezdetét, melyet szá - nak neveznek. Az idegennek(palanginak), ha ekkor téved egy településre, meg kell állnia, és csendes üldögéléssel kell a mindennapos ima végét kivárnia, melynek befejezését ugyancsak gongütések jelzik. Szokásaik közé tartozik, hogy a misére vagy szertartásokra a legszebb lavalava-t ( Mindkét nem által viselt szoknyakendőt) illik felvenni, s a szertatások végeztével visszakerül a családi ruhatár díszhelyére .

Az ország régebbi hagyományait legjobban az aprócska Manono szigetén őrizték meg, amely Upulu és Savai-szigetek közötti tengerszorosban fekszik. Bár az igazi Polinézia a fővárostól néhány kilóméterre kezdődik, de ha valaki a régi szamoai kultúrát keresi, látogassa meg Manono és Savai szigeteit.

Manonon nincs semmilyen gépjármű, amely a sziget nyugalmát megzavarná. Szamoa ősi hagyományos építészetét a házakon (a falék) lehet nyomon követni, mely Manonon is megfigyelhető. A faletofa-nak nevezett ovális lakóház tetőzetének gerendáit egyetlen szög nélkül illesztik egymáshoz, s azokat az ofák (kókuszrostból font kötelelek) erősítik egymáshoz. Pandánuszlevélből font oldalfalak védik a lakókat a széltől. A nap jórészében teljesen nyitott házat a bazaltkövekkel kirakott, és koralltörmelékkel feltöltött, megemelt talapzat óvja a talajnedvesség ellen. Tongától eltérően a szamoaiak megőrizték hagyományos építkezési stílusukat, a házakat mindkét szigetcsoporton azonos módon készítették. A mai házépítés Manonon kissé megváltozott. Az építkezési stílus megmaradt, de már a modern világ eszközeit használják. A változás nemcsak a munkaeszközökben, hanem az építőanyagokban is bekövetkezett. Egyre több a bádogtető, és a fagerendákat már sokszor betonoszlopokra cserélik fel.

A két ország közötti rendszeres kapcsolatot bizonyítja a feltűnő nyelvi hasonlóság is. Rokonsági kapcsolataik bizonyítékai közé tartozik többek között a tapakészítés és gyékényszövés. Mindkét Polinéz államban foglakoznak az asszonyok e két termék elkészítésével, de míg Tongán a tapa kimunkálásáé a vezető szerep, addig Szamoán a gyékényszövés viszi el a pálmát. Gyereklányok és asszonyok szabadidejükben szinte állandóan szorgoskodnak a gyékények készítésével, melyet hajdanán pénz helyett is használtak.

Szamoán ezt a finoman szőtt gyékényt ietoga-nak nevezik. Legtöbbször különleges eseményekkor használják pl.: amikor a falvak legfőbb főnökének, a pule-nak, egyik szűzlánya (tau pau) tánccal kedveskedik, ekkor viseli a pule (pulé) magán körültekerve. Szamoa és Óceánia másik haszonnövénye a kakaón kívül az ulu (a kenyérfa), melynek gyümölcse a kakaóhoz hasonlóan érik. Az ulu a Maláj szigetvilágból származik, és termései egyenként elérhetik akár a 40 kg -ot is, s ezt a keményítőt tartalmazó kenyérgyümölcsöt Szamoán sütve fogyasztják. Sokan tartanak házi sertést, de az 1500 lelket számláló sziget különlegessége, hogy itt nem élnek kutyák, mert a vezetők így akarják elkerülni a tartásukkal járó kutyapiszkot, az állandóan tisztogatott, csinosított Manonon. A szigeten az áramszolgáltatás délután fél ötkor kezdődik és éjfélig tart.

Szamoán a felnőttek számához viszonyítva feltűnően sok a gyerek. A lakosság fele 15 évnél fiatalabb. Az ifjaknak már zsengekorban meg kell tanulniuk a szamoai élet legfőbb irányelvét, a tiszteletet pl. az ainga (a kiterjesztett család), a mataiok (ezen családok főnökei), a pule-k (egy-egy település vezetői) vagy a közösségi életében hozott szabályok iránt.

Egy táblán lévő utasítások, a faletolu -nak nevezett, szépen karbantartott közösségi épületben, a betérőre vonatkozó elvárásokat hirdeti. A többi épülethez képest magas talapzatra építették. A faletalimu-t a falu asszonyai is használják. Ebben különböző házi termékeket készítenek, és ügyelnek a falu egyetlen telefonjára, amit fizetségért mindenki használhat. Ez a ház egyúttal az ápolónők munkahelye is. Ebben ellenőrzik az anyák és gyermekeik, illetve az öregek egészségi állapotát, valamint itt végzik gyógyító munkájukat. Az asszonyok itt szövik a finom és értékes szőnyeget, de a ház a vendégek fogadására is szolgál. A közösségházban fogadják és üdvözlik őket.

A főnökök utasítása szerit Manonon Szamoa más részeivel egyetemben, a települések utcáit, készülve az évenkénti faludíszítési versenyre, állandóan szépítgetik, melyhez finom korallhomokot használnak. Ha valaki nem az előírások szerint végzi a dolgát, fizetésre kötelezik, de a közösség vezetői szabják ki a rendbontók, a házasságtörők, vagy akár a túlságosan szemtelenül viselkedők büntetését. A szamoai férfiak hétköznapokon estefelé, rendszerint a Malaie-nak nevezett falusi grundon játszák az angolok és az új-zélandiak által elterjesztett rugby játékot.

Manono szigetén különleges mítosszal övezett építmény a kilencvenkilenc köves sír. A legenda úgy tartja, valamikor e helyen egy nagy tekintélyű főnököt temettek el, akinek 99 felesége volt, és akiket egy-egy bazaltkő jelképez. Az elhunyt leszármazottjai ma is élnek Manono szigetén, bár nagyon tisztelik ősüket, azért a 99 feleséget ők is egy kicsit túlzásnak tartják.

Savai Szamoa második legnagyobb szigete. A sziget északkeleti részén levő fiatal lávamezőt még nem tudta teljesen birtokába venni a trópusi vegetáció. Ezt a bazaltlávát a 400 méter magas Mata Vanu vulkán produkálta, melynek megmászása nem maradhat ki egy kíváncsi külföldi, vagy ahogy itt mondják, palangi programjából. A hegy azon oldalán, amelyet a láva elkerült, a dús növényzetet helyenként kiirtották, és családi kókuszültetvényeket telepítettek a helyébe.

Savai tűzhányói kevésbé erodálódtak, és alig 20 éve itt járt geográfus Balázs Dénes, aki a kráter hasadékainál még kénes gázkitöréseket is tapasztalt. Az ültetvényeket, falvakat felégető kitörések idején született e dal:
Ó jaj, mennyire félelmetes!
A tűz ég oda át,
A tűz, amely elnyeli Savait,.
Emlékeztet arra, bánjuk meg vétkeinket,
Mi nem tudjuk Isten akaratát, csak a lávafolyam.

Az aumanga-nak vagy taulelea-nak hívott rang nélküli fiatalemberek szolgálják fel a mataionak és a pulénak az ételeket, italokat. Ők nem szólalhatnak meg a főnökök tanácskozásán . A mataiokat ( az összes számontartott rokonnal kiegészített családok főnökeit), a család felnőtt korú tagjai választják meg, de néhányan öröklik e rangot. Ők felelnek az ainga, azaz a családjuk jólétéért. Intézik az ügyes-bajos dolgokat, megszabják a közösség ellen vétkezők büntetését, és képviselik az aingát a fonó (parlament) ülésein. A fonóban a pulé (a falu vezetője) a legmagasabb rangú személy, akinek szavait a tulafalé (a beszélő főnök) tolmácsolja. A gyűlésen jelenlévő férfiak többsége büszkén, szabadon hagyja a pea-t (a szamoai tetoválást), amely viselőjének büszkeségét és bátorságát demonstrálja. A férfiak csípőtől térdig tetováltatják magukat.

Szamoán az ávának nevezett kávaitalt a lakoma előtt fogyasztják, s az ezzel járó szertartás a tongaival nagyjából azonos. Ezután következik a lakoma, majd csak ezt követően kerül sor a - rangszerint helyetfoglaló - főnökök érdemi tanácskozására, a falunak halasztást nem tűrő dolgairól. A mataiok öltözetét egy ilyen alkalomkor előírások szabják meg: Kezében egy foié-t (az ostorra hasonlít) tart, melyet kizárólag a matai használhatja. A foié eredetileg a legyek elhajtására is szolgált. Másik kezében van a toto (a beszélőbot), ezzel ad engedélyt a felszólalónak, hogy beszélhet. A rajtuk lévő gyékényfonat, az ietonga, melyet a legjelesebb napokkor öltenek magukra, ilyen például: amikor megkapják a matai rangot.

Szamoán a legnagyobb becsben tartott személy Róbert Luis Stewenson. A betegeskedő világhírű skót regényíró 1890 - ben az orvosi javaslatra Szamoára költözött, ahol éppen akkor az európai hatalmak közötti véres csatározások folytak a szigetek birtoklásáért, melyben ő a szamoaiak oldalára állt.

Abban az időben a palangik (a fehér emberek) olyan lények voltak, akikről azt hitték, hogy a mennyországból jöttek, mert egy régi legenda megjósolta a különleges emberek és az általuk hozott új isten eljövetelét. Ezért voltak akkoriban a fehér idegenek olyan sikeresek az őslakosok között. Mindannyian újdonságot jelentettek a szamoaiak számára, s ezen palangik egyike volt R. L. Stewenson. Járta az országot, megismerte, majd megszerette azok lakóit, akikre nagy hatással volt, s ezért őt nagyon megbecsült személyként tisztelték. Stewenson már akkor híres ember volt, mielőtt Szamoára érkezett. A nemzetközileg elismert írónak számító férfinak nagyon örültek az itteni emberek. Rengeteget jelent a szamoaiak számára, mert például az egyik könyvét, a ''Funatu" történelmét, mint forrásmunkát használnak ma is a Szamoai Nemzeti Egyetemen, de külföldön is. E könyvében sok utalás található az akkori idők polgárháborús viszonyaira, a külföldiek által támogatott főnökök küzdelmeire a legfőbb hatalom megszerzéséért.


Stewenson a szamoaiak szeretett Tusitalája (mesemondója), aki sok más palangival ellentétben örökre kivívta a szamoai emberek tiszteletét. Sírjának fejfáján az önmaga számára költött sírverset olvashatjuk:

'' A széles csillagos égbolt alatt ássatok gödröt, és nyugodni hadjatok. Boldogan éltem, és boldogan halok. Szívesen feküdtem bele síromban "E sorokat véssétek kövemre: Itt nyugszik A vadász a hegyekből. " Boldogok voltak, merthol nyugodni akart A hajós visszatért a
tengerről, Ő közöttük élt".

Szeretetüket és hálájukat úgy fejezték ki Róbert Luis Stewenson iránt, hogy a lakóházát múzeummá alakították, s így az emléke mindörökre fennmarad a szamoai nép számára.

 

Bevezető Általános Mitológia Kultúra Nyelv Szigetek Képek Videók Óceánia Linkek Egyéb