Bevezető

 

 

 

 

 

 

" 'E orama no toku parataito "
Egyszer meglátod, álomként él majd benned ez a paradicsom !

TE KUKI AIRANI - ROIMATA OTE KAU ATUA

COOK-SZIGETEK, AVAGY AZ ISTENEK KÖNNYCSEPPJEI.

 

 


 


 



Tömörebben és találóbban valószínűleg nem lehet megfogalmazni mindazt a szépet, gyönyörűséget, amit ezek a szigetek magukban rejtenek. A szigetre látogatókat a helyi lakosok boldog köszönéssel, mosolygós arccal fogadják: Kia Orana! Ebben a köszönésben minden benne van, amit egy kedves, barátságos, vendégszerető nép mondhat a féltett szigetükre lépő turistának. Ez a köszönés azonban kifejezi azt is, hogy mindenki látogassa meg ezt a mennyei paradicsomot, amíg itt a Földön van. " Szinte nem is a Földhöz tartoznak, a Földnek egy leszakadt darabja ", mondta Cook kapitány 1777 -ben, amikor először pillantotta meg a szigeteket.!



Talán a mennyből ereszkedtek le istenek örömkönnycseppjeiként, s úszkálnak szétszórtan, gondtalanul a hatalmas óceán felszínén? Reménykedjük abban, hogy még nagyon sokáig...!


James Cook !

James Cook 1728. okt. 27-én született Martonban (Yorkshire). A földbirtokos, akinél Cook édesapja dolgozott, saját költségén taníttatta 12 éves koráig a jóeszű fiúcskát. Cook néhány év után kereskedő inasnak szegődött el az Esk folyó torkolatában fekvő Whitbybe. Ez az egész életét meghatározza a továbbiakban, ugyanis 1746-ban, 18 éves korában hajósinasnak szegődött el egy 300-400 tonnás, lassú szénszállító bárkára. Bejárta az angol, holland, norvég és balti-tengeri kikötőket, nagy tapasztalatot szerezve. 1755-ben kapitányi rangot ajánlottak fel neki, ő azonban a brit hadiflottát (Royal Navy) választotta.! Hugh Palliser - első parancsnoka - rövidesen felfigyelt a határozott és nagytapasztalatú önkéntesre. 1758-ban első tisztnek nevezték ki. Részt vett Francia-Kanada kulcserődjének, Louisburgnak ostromában és bevételében. Éjszakánként a Szent Lőrinc-folyó Québeckig tartó szakaszát mérte fel. Pontos hidrográfiai térképei rendkívüli segítséget nyújtottak a brit partraszálló csapatoknak Francia-Kanada fővárosának bevételében 1759-ben. Felderítette az új-foundlandi vizek és a Labrador-tenger hajózási feltételeit, 1765-ben a Jamaica környéki vizeket és a Hondurasi-öböl vizeit mérte fel. Tanulmányozta az 1766-os teljes napfogyatkozást a Royal Society (Brit Tudományos Akadémia) számára.!


Felfedező útjai: (1768. július 30. - 1771. július 12. )

Az Akadémia a haditengerészettel együttműködve, Tahitira, a Vénusz átvonulásának megfigyelésére expedíciót kívánt küldeni. Parancsnokul a 40 éves Cookot nevezték ki, gyorsan hadnaggyá előléptetve. Cook javaslatára az Endeavour (Törekvés) nevű 368 tonnás, 30 m hosszú szénszállító bárkát alakították át, élelmiszerrel és 22 ágyúval szerelték fel. A 84 hajózó mellett a bárkán csillagászok, botanikusok, rajzolóművészek tudományos csoportja vett részt. A kutatók 1769. jún. 3-án sikeresen elvégezték a megfigyeléseket. Ezután Cook felderítette és meglepő pontossággal feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot, majd a Torres-szoroson keresztül kijutott a nyílt (Arafura) tengerre. Cook a tisztaságot, a szellőzést megkövetelve, az étrendbe rendszeresen savanyúkáposztát, gyümölcsleveket iktatva, megelőzte a hajózókat megtizedelő skorbut betegséget. Amikor Jáva szigetén, Batáviában (Jakarta) tűzifát és élelmet szereztek be, a partraszállók közül harmincan meghaltak fertőző betegségben, köztük Green csillagász is.!

(1772. július 13. - 1775. július 29. )

A történelem során első ízben Cook hajózza körül az Antarktiszt a Resolutionnal (Elhatározás), véglegesen megcáfolván a képzeletbeli Déli-Földrész (Terra Australis) legendáját. Felfedezi Niue szigetét, pontosítja a már ismert szigetrészeket, újakat felfedezve, elnevezi az Új-Hebridák szigetcsoportját (1774. aug. 31.), szeptemberben a főszigetet felfedezve Új-Kaledóniának nevezi el. Felfedezi a közeli Fenyők (Pins) szigetét. Cook tiszteletére a botanikusok az ott talált új növényfajtát Araucaria Cookii-nak nevezik el. Az Atlanti-óceán déli részén felméri és elnevezi a Déli-Georgia és a Déli-Sandwich szigeteket. Kísérőhajója az Adventure (Kockázat ) több gondot, mint előnyt jelentett. Hazatérte után (végre) kapitánnyá léptetik elő, a Geographical Society tagjává választják. !


(1776. július 14. - 1779. február 14.)


20 000 fontos jutalom ellenében az utazás célja Szibéria vagy Alaszka, Kanada arktikus partjainál jégmentes átjárófelfedezése. Cook ismét a Resolutiont választja hajójául, helyettese J. Gore. Kísérőhajója a Discovery (Felfedezés) Ch. Clarke parancsnokkal. 1778. jan. 18-án pillantják meg Oahu-nál a Hawaii-szk. központi csoportját, melyet Cook Sandwich-szigeteknek nevez el az Admiralitás első lordjáról. 1778. augusztusának végén az alaszkai Icy (Jeges)-foknál az összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszeríti. 1779. jan. 17-én érnek a fősziget Hawaii Kealakekula-öblébe, a mahakiki ünnepekre, melynek során Cookot Lobo isten reinkarnációjaként tisztelik. Néhány hét múlva Oahu felé hajóznak, de a vihar visszaveti törött vitorlákkal a Resolutiont a már ismert Hawaii-öbölbe. Itt Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredik, ahol több társával együtt megölik, fejét levágják, testét feldarabolják. Midőn Clarke visszaszerzi a maradványokat, katonai dísztemetéssel búcsúznak Cooktól. Mivel Clarke a későbbiekben meghal, mindkét hajó John Gore parancsnoksága alatt 1780. október 4-én visszatér Angliába.!  

forrás: Csáti Ernő, James Cook élete, utazásai, felfedezései

 


 

Magyar és külföldi utazók!

Bíró Lajos   Vojnich Oszkár   Fenichel Sámuel    Tolnai Festetics Rudolf   Thor Heyerdahl


 

  Bíró Lajos

Apja Bíró Lajos - Bíró Lívia szülötte - Gyomán jött a világra 1899. július 14-én. Eredeti foglalkozása szabósegéd volt, de a mesterével való összetűzés miatt egy időre szakmáját feladni kényszerült. Baján a Szent Antal utcában székelő csendőrségnél szolgált és lakott. ! Megismerkedett Bagóczky Sándor kőművessegéd és Evetovics Mária bajai illetőségű, Árva utca 3. szám alatt lakó szülők leányával, Bagóczky Katalinnal, aki 1904. március 17-én született Baján. A 29 éves református vallású férfi a 25 éves, katolikus nőt feleségül vette 1922. november 21-én, és annak Szegedi út 31. szám alatti lakásában laktak. A férj 1929-ben a dél-amerikai uruguay fővárosába, Montevideoba ment a gyors meggazdagodás reményében, vagy kalandos hajlama miatt. Ott egy szabóságban dolgozott, de annyi pesot sem tudott összegyűjteni, hogy visszajöjjön. Hazájába való visszatérés költségeinek felét, szorongatott helyzetében, a magyar állam fizette, amikor visszaérkezett övéihez 1934-ben Bajára. ! Bajai diákoskodásának legszebb emlékei közé tartozott a cserkészetben való részvétel. Már elemistaként az Apponyi Albert, polgáristaként a Mészáros Lázár és líceumosként a Tóth Kálmán cserkészcsapatok aktív tagja volt. Otthonában Öcsinek, osztálytársai Lalinak, és ma már kideríthetetlen okok miatt Siminek, Simonnak hívták. Nem ért el kiemelkedő tanulmányi eredményeket Baján, a természettudományok iránti tehetség jelei sem mutatkoztak meg nála, de vasszorgalommal tanult. Katonásan erélyes, pontos viselkedés, akarnokság is jellemezte a bajai diákot. Határtalanul szerette a természetet, szinte mániákus kiránduló volt. !

Gimnáziumi különbözeti vizsgát tett egyes tantárgyakból, és az érettségi megszerzése után 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia-földrajz szakára. Bíró Lajos tanulással szerzett tudását kutatómunkájával bővítette. Tudományos feltárásra, gyűjtésre szervezett utazásaival - amelybe bevonta érdeklődő egyetemista tanítványait is - keresztül-kasul végigjárta Chilét. Az ország melletti szigeteket is, hiszen a legkedvezőbb hely a fosszilizálódáshoz a tenger. Ennek következtében a földrész jó ismerőjévé vált. Elsősorban paleontológiai (őslénytani) kutatásokat végzett. Az úgynevezett ősmaradványok vagy fosszíliák (kövületek) egyedülálló bepillantást engednek az evoluciós folyamatokba, nyomon követhető tanulmányozásukkal az élet fejlődése. A földtörténeti múlt élővilágát kutató tudós által az üledékes kőzetekbe zárt ősállati és ősnövényi maradványokból a geológus ki tudja számítani a bezáró kőzetek földtani korát, egykori fekvését, így a mikrofosszíliákat a kőolaj- és földgázkutatásban indikátorként használják. !

Bíró professzor rámutatott arra, hogy Darwin is megemlítette a sziget földtörténeti gazdagságát. A nagy természettudós 1835-ben volt Quiriquinán, és azóta számtalan tudományág képviselői tanulmányozták ott a kőzeteket, hogy megismerkedjenek az őslénymaradványokkal. ! Bíró professzor, aki hivatásának szerelmese volt, számtalanszor felkereste Quiriquina szigetét, mely egyike Chile legjobb geológiai és paleontológiai lelőhelyeinek és több száz őslénymaradványt tárt fel ott. Ő volt az egyetlen a tudományágban, aki teknősállkapcsot talált San Vicentén. A lelet a java kréta korra tehető, úgy 65 millió évvel ezelőtti, amikor eltűntek a dinoszauruszok, a nagy termetű hüllők, amelyek a földön éltek. !

A Magyar Geofizika 35. évfolyama 1. számában Polcz Iván rövid nekrológot írt a magyar származású, bajai születésű geológus-paleontológusról. Többek között így méltatta: !

"Bíró Lajos professzor (az ottani névhasználat szerint Lajos Bíró Bagóczky) világhírű tudós volt, de sohasem felejtette el, hogy egy hányatott történelmű kis nemzet fia, és ez számára külön felelősség az idegen világban. Ezt az elvárást magas fokon teljesítette, neve őslénytani kutatási eredményeiben fennmarad. Concepcioni lakása, könyvtára és tágas szép tanszéki szobája egy kis Magyarország volt, tanúságot téve lankadatlan magyarságtudatáról."!

 

vissza


Vojnich Oszkár

földbirtokos, utazó, néprajzi gyűjtő. Több világkörüli út fűződik nevéhez, közülük néprajzi szempontból a 20. sz. első évtizedében tett csendes-óceáni és indonéziai utak jelentősek. Innen származó néprajzi gyűjteményeit, fényképfelvételeit a bp.-i Néprajzi Múz. és a szabadkai városi múz. őrzi. - F. m. A Csendes Óceán szigetvilágában (Bp., 1908); British-India, Burma, a maláji Félsziget és Siam (Bp., 1913); A Keletindiai szigetcsoportokon (Bp., 1913). - Irod. Agárdi Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai (Bp. 1955). !

Távoli vidékek szépségeinek közzétételében tolla mellett Kodak kamerája is segítségére volt. Többnyire saját fényképeivel illusztrált útleírásait hazaérkezését követően szinte azonnal kiadták, sőt némelyiket angol nyelven is megjelentették. A több, mint ezer felvételből álló hagyatékát a Néprajzi Múzeum fotótára, az eredeti negatívok egy részét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi. Ez a mennyiség önmagában indokolttá teszi, hogy a geográfusok és vadászok után, a fotográfia emlékeit gyűjtő muzeológus szakma is megemlékezzen életútjáról. Szilágyi Gábor a Magyar fotográfia története c. összefoglaló munkájában egy rövid, pár soros bekezdésben Festetics Rudolf és Hopp Ferenc mellett Vojnich Oszkár nevét is megemlíti, mint századfordulós világutazóink egyikét, aki "ha érdekeset lát, könnyű kézi kamerájával rögvest le is fényképezi". A megmaradt nagy számú fotográfia ellenére azonban túlzás esetében fényképészeti szenvedélyről beszélni. Kitűnő megfigyelőként, kíváncsi turistaként, tudatos közzétételi szándékkal készítette felvételeit. !

Kísérletező, érdeklődő szelleme leginkább a természettudományok felé sodorta. 1906 februárjában megelőzve barátját, az akkor már nemzetközileg ismert Lóczy Lajos földrajzprofesszort, a Vezúv közelgő kitörésének hírére a magyarok közül elsőként siklón emelkedett fel a tűzhányóra, és fényképezett bele a kráterbe. A füstnél egyebet azonban - legnagyobb bosszúságára - nem örökített meg kamerája. Az újdonságokba belekóstolni, azok részesévé válni akarása késztette arra, hogy ott találjuk a Magyar Léghajós Klub Turul nevű léghajójának első utasai között is. A Tolnai Világlapja 1903-as májusi tudósítása Kosztka Emil orvos, Král főhadnagy és Vojnich Oszkár földbirtokos négyórás, sikeres léghajóútjáról számol be. Nyughatatlan természetét mindmáig egyetlen életrajzírója, Székely Tibor találóan jellemzi. "...Végeredményben a mesék kóborlovagja, aki nem ismer lehetetlent, aki képes megszabadulni a mindennapok minden evilági gondjától, amely napról napra nyomorgatja a közönséges embert." (Székely Tibor: A világjáró vadász. Életjel, 1980.) Herczeg Ferenc így fogalmazza meg ugyanezt: "Valami tépelődő nyugtalanság hajtotta távoli óceánok és őserdők felé. Lehet, hogy a trópikus éjszakák csillaghieroglifáit betűzve a saját életrejtélyének megoldását kereste." !

Nyughatatlan útkeresése inkább oka volt magányosságának, mintsem következménye. Társaságot budapesti tartózkodása idején az Országos Kaszinó falai között talált. Élettársat egyszer keresett: az újságokban 1896 nyarán röppent fel a hír Vojnich Oszkár és Küry Klára színésznő eljegyzéséről. (Szabadkai Közlöny, Szegedi Napló), de az esküvőre soha nem került sor. Barátjánál, Rohrer Géza királyi közjegyzőnél 1909 novemberében letétbe helyezte végrendeletét, melyhez megcímzett, szükséges díjszabású postabélyegekkel ellátott borítékokat csatolt, s ezekben előre megírta halálhírét azoknak az országoknak a nyelvén, ahol barátai, ismerősei voltak: Londontól, Rotterdamtól, Borneón, Melbourne-ön át San Franciscóig. !

vissza

 Fenichel Sámuel


Fenichel Sámuel Nagyenyeden született 1868 augusztusában, zsidó kereskedő családban. Hogy miért szakított a családi hagyományokkal, és miért részesítette előnyben a kereskedéssel szemben a természettudományokat, azt csak a nagyenyedi kollégium rendkívüli jellemformáló erejével magyarázható.! Elekes Károly természettudós, Fogarasi Albert egyiptológus, Herepei Károly régész tanítványaként hamar megérzi a kutatói/felfedezői pályában rejlő nagy lehetőségeket - és persze a Nagy Kalandot -, és hamar eljegyzi magát a tudománnyal. 1888-ban már Bukarestben dolgozik Tocilescu professzor irányítása alatt; a Nemzeti Múzeum régészeti anyagát osztályozza. ! Később már Adamclissi ásatási telepét is vezeti. Életében nagy fordulatot hoz megismerkedése Albert Grübauer ornitológussal, aki éppen Romániában kutatott akkoriban: a müncheni tudós felajánlja neki, hogy induljanak közös kutatóútra Új Guineába.Fenichelt nem kellett győzködni: egy-kettő kötélnek állt.

Az Új Guinea-expedició igéretes kezdetek után kudarcba fullad, ugyanis Grübauer - aki pénzelte a kutatásokat -, megbetegedett és hazautazott. Fenichelt akkor már szinte fogva tartotta a szigetvilág varázsa. Felébred benne az etnográfus is: több mint tízezer tárgyat gyűjtött össze, és az ott töltött 14 hónap alatt olyan szoros kapcsolatot sikerült kialakítania a pápuákkal, hogy az e népcsoport életmódjával és életfelfogásával kapcsolatos kutatások rendkívüli módon folgyorsultak. Örömmel küld egzotikus tárgyaiból szülővárosába, Nagyenyedre is. Ide küldi többek között egy orlan-alit is; azt a csörgőt, amelyből a világon 35 darab létezik, ebből 27 Budapesten. !

-A Fenichel által gyűjtött etnográfiai tárgyakat jelenleg a Nagyenyedi Történelmi Múzeumban, az ornitológiai-entomológiai anyagokat a kollégium épületében működő Természettudományi Múzeumban őrzik - mondja Dvorácsek Ágoston kollégiumi tanár, Fenichel-kutató.- A természettudományos jellegű anyagok kiemelt helyen találhatók a Természettudományi Múzeumban. Főleg a Fenichel-lepkegyűjtemény és a paradicsommadár vonzza ide a téma iránt érdeklődőket. Az etnográfiai gyűjteményt viszont igen szomorú körülmények között tárolják. Az okama nevű hangszer, az orlan-ali csörgő , a bambuszlándzsák, az íj a nyílvesszőkkel, a nehézfa-fejszék, a fűruha és még sok egzotikus, felbecsülhetetlen értékű, Fenichel által Nagyenyedre küldött tárgy a raktárterem egyik szekrényének a foglya. Kár ezek a tárgyakért, hogyne lenne kár. Az okama például egy olyan kis dob, amely henger alakú, az egyik végét gyíkbőrből készült hártya zárja el. Az orlan-ali pedig egyenesen csodálatos. Új-Guinea az egyetlen hely a világon, ahol ilyen csörgőt lehet találni. Madárhoz hasonlít, teste és szárnyai viszont orlanpálma-gyümölcsből készültek. Ez olyan mint a gesztenye, és könnyen kyukasztható, belezhető. A kibelezett gyümölcsöket növényszálakra fűzték, és madár akakúra fűzték. Amikor rázzák, a xilofonhoz hasonló hangokat ad ki. Érdekes a madár csőre is, amelyre emberarcot mintáztak. !

Csakhát - sajnos - ez az etnográfiai gyűjtemény nem "látogatható", így hát csak képekről tudnak róla az emberek. Kár, hogy ez így van, hiszen Fenichel az egész emberiség szolgálatába szegődött, amikor Új Guineába utazott, ahol - 25 évesen - meg is halt. !

A nagyenyedi Történeti Múzeum fiatal igazgatója tisztában van a helyzettel, és letörten mondja: ez van, nemigen lehet ellene semmit tenni. - Nincs villany, nincs fűtés, nincs pénz. Egyelőre csak a szekrényben lehet tárolni a Fenichel.gyűjteményt. Nagyon reméljük, hogy végre segítséget kapunk arra, hogy súlyának megfelelő Fenichel etnográfiai sarkot alakítsunk ki. Addig - hiába a mi jóindulatunk, sőt, empátiánk - semmit nem tehetünk. Mit mondhatnék mást? A sötét, a hűvös még konzervál egy darabig, de aztán nem tudom mi lesz - mondja letörten Scrobotă Paul.. !

- Emlékeznek még egyáltalán Fenichel Sámuelre Nagyenyeden? - kérdezem Dvorácsek Ágostont. - Persze - mondja. - Tudják azt is, hogy hol van a szülőháza, azt is, hogy a zsidótemető melyik felében van szülei sírja. Jó lenne emléktáblát tenni a szülőházra is. Csakhát anyagiak nélkül nemigen lehet egyetlen lépést sem tenni. Sajnos a Fenichel családnak - mint általában az egykori nagyenyedi zsidó családoknak - a leszármazottai mind külföldön élnek, így nem tudjuk velük sem tartani a kapcsolatot. !  (Szabó Csaba )!

vissza



Tolnai Festetics Rudolf

Az 1865-ben Párizsban született Festetics vagyonos kaliforniai családba nősült. San Franciscóban vette hírét: a Kincses sziget világhírű szerzője, Robert Louis Stevenson egy csendes-óceáni szigetre költözött, hogy ott kúrálja megroggyant egészségét. A gróf rokonsága vagyonából gyorsan megépíttette a 78 tonnás, Tolna nevű szkúnert - a korabeli jachtvilág feje, Lord Graham azt mondta, sosem látott szebb vitorlást -, és 1893 októberében útra kelt, hogy felkeresse a skót írót Szamoán. ! A kalandos utazás és néprajzi gyűjtés során Festeticsnek az expedíciót a legénység lázadásától és a bennszülöttek támadásától is meg kellett védenie. Három hónapot töltött Stevensonnal, akivel vakmerő - az író betegsége miatt meghiúsult - tervet szőttek a bebörtönzött bennszülött király kiszabadítására. ! A polinéz szigetvilág minden szegletét bejáró Tolna 1900 februárjában hajótörést szenvedett, a botcsinálta etnográfusnak mégis sikerült az addigra több ezer tárgyból, fényképből álló gyűjteményt megóvnia és regényes viszontagságok között Európába juttatnia. A kollekció egy része utóbb Budapestre került - Festetics szívügyének tekintette a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi szekciójának gazdagítását. (E tárgyakat és fényképeket a Néprajzi Múzeum 2003-ban állította ki A kaland nyomában címmel.) Az anyag zömét azonban antibes-i házában tárolta - vesztére. Az első világháború kitörésekor a francia hatóságok mint ellenséges tulajdont elkobozták és elárverezték. A gyűjteményt a neves orvos és gyűjtő, Stephen Chauvet vette meg, végül a kollekció jelentős része az afrikai, ázsiai és óceániai kultúrára szakosodott, tavaly nyáron megnyílt párizsi megamúzeumban kötött ki. !

Január közepéig a grófi gyűjtemény négyszáz darabját, eredeti fényképeket és Festetics expedíciójának a század végi képes újságok útleírásainak stílusában bemutatott szakaszait lehet megismerni a Szajna-parti Musée du Quai Branly modern komplexumában. Az első látogatók között volt Jacques Chirac exállamfő, aki a világhírű Jean Nouvel által tervezett épületet hagyta 12 éves elnöksége építészeti örökségéül. !

A kiállítás ötlete Stéphane Martintől, a Quai Branly igazgatójától származik. Festetics régi rajongója a tárlat rendezését magyar szakemberre, Antoni Judit néprajzkutatóra bízta. Martin szerint az 1943-ban, elszegényedve meghalt Festetics kalandja és gyűjteménye különleges alkalmat kínál a csendes-óceáni térség történetének megismerésére. !

vissza


Thor Heyerdahl

Thor Heyerdahl, a neves utazó, néprajzkutató egy kis városban, a norvégiai Larvikban látta meg a napvilágot 1914-ben. Gyermekkorában szabadidejének nagy részét hajós kalandregények, kalóztörténetek olvasásával töltötte. Ekkor még valószínűleg nem sejtette, hogy néhány évtized múlva ő lesz a 20. század egyik legnagyobb norvég felfedezője. Ifjúkorában érdeklődésének középpontjába tehát a tenger és az élővilág került, ezért beiratkozott az oslói egyetemre, ahol tengerbiológiát, oceanográfiát, zoológiát és földrajzot tanult. 1937-38-ban az egyetem támogatásával elindult első felfedező útjára, Polinéziába. Ekkor a feleségét is magával vitte, akivel Marquesas-szigetén telepedtek le, ahol a helyiek életét, a sziget állat- és növényvilágát tanulmányozták.! Ezek a megfigyelések alakították ki Heyerdahlban azt a szemléletet, hogy Polinéziát nem a Dél-Kelet-Ázsia felől érkező népek népesítették be. A fiatal utazó elmélete ellentmondott minden korabeli történész és etnológus nézetének.! Heyerdahl elhatározta, hogy bebizonyítja, szemlélete valós alapokon nyugszik. Ezt ősi módszerekkel készített hajókon megtett felfedezőúttal akarta igazolni. Első útjára balsafából készített tutajon 1947. április 28-án indult el egy perui kikötőből. Ez volt az úgynevezett Kon-Tiki expedíció, amely a polinéz hősről, Tikiről kapta a nevét. A tiki szót Polinéziában általában az ősök és istenek faragott ábrázolásainak megnevezésére használják, de ugyanezzel a kifejezéssel jelölik a Teremtő Istent is, akinek az első ember, a nő megteremtését tulajdonítják.!

A 8000 kilométeres utat 101 nap alatt tették meg, 60 évvel ezelőtt, 1947. augusztus 7-én szálltak partra a Raroia nevű atollon, Francia Polinézia egyik szigetén. Az utazás során megküzdöttek a tenger világának szélsőségeivel, a hatalmas hullámokkal, melyek többször is majdnem felborították hajójukat. "Kemény nap volt az első pár a nap a tengeren, de nem volt hiábavaló. A szárazföldi patkányokból tengerészeket nevelt" - írta a főkapitány az említett útikönyvben.!

A Kon-Tiki expedíció bebizonyította Heyerdahl felvetését, hogy a dél-amerikaiak a korabeli technikák segítségével eljuthattak Polinéziáig és le is telepedhettek ott. Az elméletet az Amerikai indiánok Pacifikumban című munkájában dolgozta ki, melyben számos hasonlóságot mutatott ki a polinéz és a dél-amerikaiak kultúrája között. Az úton készített dokumentumfilm 1951-ben Oscar-díjat nyert. ! 1953-ban a norvég tudós úgy döntött, további bizonyítékokat szeretne gyűjteni elméletének igazolására, ezért újabb expedíciót indított - ezúttal a Galapagos-szigetekre. Utazása ismét sikeres volt, hiszen a célállomáson olyan dísztárgyakra bukkantak, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a dél-amerikai inkák által készítettekre. Néhány évvel később, 1956-ban a norvég kutató és társai a Húsvét-szigeteken végeztek régészeti ásatásokat, ahol a növényfajok eredetének tanulmányozása bizonyította be, hogy azok egy része szintén Dél-Amerikából származik.! 1961-ben megtartották az első, Heyerdahl elméletével foglalkozó tudományos konferenciát, ami azt jelentette, hogy szakmai körökben a korábban elutasított kutató nézetével egyre többen értenek egyet. A biztató szavak erőt adtak a norvég tudósnak ahhoz, hogy tovább folytassa a megkezdett munkát. Új elméleteket állított fel, új célokat tűzött ki maga elé.!

1969-ben és 1970-ben a Ra és Ra II expedíciók során papirusznádból készített egyiptomi bárkával akart átkelni az Atlanti-óceánon, bizonyítva ezzel azt, hogy az egyiptomiak el tudtak jutni Közép-Amerikába. A Rának elnevezett papiruszhajó az utazáskor azonban óriási viharba keveredett, ezért nem sokkal a cél előtt fel kellett adni a küldetést. Heyerdahlt az időjárás viszontagságai nem térítettek el eredeti elképzeléseitől, néhány hónappal később újra tengerre szállt. A Ra II-vel átkelt az Atlanti-óceánon és elérte Barbados partjait. Hajóútja alátámasztotta Heyerdahl azon vélekedését, miszerint az ősi egyiptomiak jóval Kolumbusz előtt átkelhettek Amerikába.!

Heyerdahlban folyamatosan tombolt a "bizonyítási vágy", így 1977-ben újra útnak indult: Irakból Tigris nevű hajójával. Az úticél Egyiptom elérése volt, a bizonyítandó elmélet pedig az, hogy a mezopotámiai kereskedők a tengeren keresztül kapcsolatot tudtak fenntartani az Indus völgyétől a Vörös-tengerig. Az utazást az Etiópiában dúló háború megakadályozta. Heyerdahl ezúttal csupán annyit tehetett, hogy kifejezte a háborúk elleni tiltakozását - felgyújtotta hajóját. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy nem fegyverrel, hanem együttműködéssel és segítségnyújtással orvosolhatók a világ problémái. Heyerdahl volt a zöld politika egyik megteremtője is, több tiltakozó akciót szervezett a környezetszennyezés ellen. !

Forrás: ANNO Online Történelmi Magazin!

vissza

 

 Ezt a fejezetet, diákjaimnak,

Csörgö Lászlónak és Csörgö Tamásnak ajánlom !!


!

Bevezető Általános Mitológia Kultúra Nyelv Szigetek Képek Videók Óceánia Linkek Egyéb