Művészet


Kultúra és művészet


A szigetek közti egyediség a Cook-szigetek kultúrájának fémjele, amely tükrözi az ősi vándorlások eredetét, valamint a 15 apró szigetek közti hatalmas távolságokat. Ezek a szigetek a Csendes óceán déli részének közepén szóródnak szét olyan nagy területen, mint az indiai szubkontinens. Mindegyik sziget vezetői - rendszert alkalmaz, amely a vándorlás és letelepedés hagyományos legendáin alapul. Ezek a történetek ereklyeként őrzik a vezetők, mint örökösök hatalmát, ami "hősi" kultúrának mondható.

Időről időre olyan elméletek kerültek napvilágra, melyek szerint, még az európai kapcsolatok előtt, a polinéz kultúra a hősi görög kultúrához volt hasonló, amely Homérosz előtti időre, i.e. 1200-ra tehető. Néhány ilyen hasonlóság közé tartozik a "mana" fogalma, rokonság, lakmározás és élelem juttatás, nőkkel szembeni magatartás és az egyéniség kultuszának hiánya.

A polinéz hőst, vagy szabad embert, "mana"-nak nevezik, szabadon fordítva hatalmat és tekintélyt jelent, akit a véghezvitt tettei, cselekedetei alapján értékeltek. Legjobban saját törzséhez kötődött. A kötelezettségek sokkal fontosabbak voltak bármilyen társadalmi nézetnél vagy a hazafiságnál. Hasonlóságot fedezhetünk fel a régi görögöknél is, a Homérosz által nevezett "Achaian"-oknál. Sem az Achaian sem az ősi polinéz szabad emberre nem találunk olyan szavat, mely jellemezné a közvetlen családot. A "szerelem, szeretet"-re sem található olyan szó, mely a modern, nyugati civilizációnak érthető volna. Az élelem és annak adása erősen jellemző mindkét kultúrára.


Judith Kunzle

Judith Kunzle Svájcban született és 16 éve él egy szigeten a Csendes-óceán déli részén Rarotongán, Cook-szigetek fő szigetén. A tánc nagyon fontos része a helyi polinéziai kultúrának. Judith Kunzle saját műtermében táncosokkal dolgozik, vázlatokat készít a tánccsoport próbáin és előadásain. Rajzait szénnel, pasztellel, akrillal készíti.

 

Judith a dinamikus, kecses cook-szigeti táncot kelti életre a papírlapon keresztül. Vázlatokat készít a modern tánc stúdióiban is: San Francisco-ban, New York-ban, Európában és Új-Zélandon. Ezek a megfigyelések segítettek Judithnak a testbeszéd különböző formáinak megkülönböztetésében és szétválasztásában az egyes tánctípusok terén.

 

Judith élvezettel rajzolja és festi a nyugalomban lévő dolgokat, tárgyakat, mint a kókuszdiót, a papaya-t és egyéb trópusi környezetből származó gyümölcsöket és zöldségeket. Közelről megfigyeli a ?társas növényeket?, azok utánzó emberi viselkedését, magatartását és elhelyezkedését.. Minden évben néhány hetet tölt tájképfestéssel Rarotongán és a többi szigeteken.

 



Michael Tavioni


Az elmúlt években növekedésnek indult a helyi festőművészek tevékenysége. A művészek kifejlesztették az ősi kortárs polinéz stílusokat. A fafaragás gyakori művészeti forma a Cook - szigeteken. A kőből faragott szobrok sokkal ritkábbak, bár találunk pár kiváló faragványt Mike Taveoni-tól. A déli szigetek közelsége segített megteremteni az egynemű faragványtípust, melyet aztán különböző módon fejlesztettek ki az egyes szigeteken. Rarotonga a halászok bálványairól és a fó isteneiről ismert; Atiu a fából készült székeiről; Matiaro, Mauke és Atiu buzogányairól és isteneiről; Mangaia pedig az ünnepélyes bárdokról híres.

A külső szigetek hagyományos gyékényfonatot, kosárárut és kalapokat gyártanak. Különösen az úgynevezett (rito)kalapokat viselik a hölgyek vasárnaponként templomba menet. Ezek a kalapok göndörítetlen kókuszdiórostból készülnek és nagyon jó minőségűek. A panamai kalapok szintén nagyon értékesek és a Tahitiből jött látogatók körében nagyon keresettek. Gyakran díszítik őket szalagokkal, melyek apró, kézzel festett és tűzdelt (pupu) kagylókból készülnek. Bár a (pupu) más szigeteken található, gyűjtése és használata a dekoratív munkákban a Mangaia jellegzetességévé vált.

A legtöbb eredeti fafaragást a korai európai gyűjtők eltüntették vagy fanatikus misszionáriusok nagy számban elégették. Manapság a fafaragás már nem a legnagyobb művészeti ágazat azzal a spirituális és kulturális hangsúllyal, mint amelyet a maori-ak adtak neki Új-Zélandon. Bár a folyamatos törekvések felkeltik a fiatalok érdeklődéseit örökségük iránt. Idősebb fafaragók irányításával néhány szép munka is megjelent. Különösen Atiu rendelkezik erős kézműves hagyományokkal, mind a fafaragás, mind pedig a helyi fonál művészetek, a "tapa" terén. Mangaia sok jellegzetesen faragott, "indiosyncratik" stílusú, úgynevezett dupla-k mintázatú nemes bárd forrása. Mangaia-n a nagy kiterjedésű mészkőbarlangokból nyert kalcitból faragott ételzúzókat (döngölőket) is gyártanak.



Annie Jack és Sue Carruthers

 


Tivaevae

A tivaevae kézzel készített különböző darabokból összevarrt takaró készítésének művészete. Ez a Cook-szigeteken egy népszerű művészeti ág. A 19.században a misszionárius feleségek körében vált népszerűvé. Ez a művészet közösségi tevékenységgé nőtte ki magát és valószínűleg ezért is lett olyan népszerű.

A minták változatosak. Ezeket a gyönyörű és bonyolult munkákat a nők készítik, s ezáltal keletkezett belső értékük miatt családi ereklyévé váltak. Sokszor ajándékként is adják, szerelem vagy barátság jeléül. Ez a művészeti forma kiszorította helyéről a tapa-t, melyet ünnepi alkalmaknál szoktak adni, ilyen pl.: az esküvő, a temetés vagy a hajvágás. Az eredeti elképzelést az angliai misszionárius feleségek mutatták be, valamint apácák Tahiti-ből, akik hímzést, kézimunkát, varrást és horgolást tanítottak.
A tivaevae fontos szerepet játszik a cook-szigeti nők mindennapi életében. Mivel ez nagyrészt társas tevékenység, nagyban befolyásolja azon nők életét, akik ezt gyakorolják.

Európai eredetük ellenére a minták és a technikák egyéni stílussá formálódtak, és mára már határozottan a Cook emberekhez tartoznak. A tivaevae visszatükrözi a nők környezetét, alkalmazva a virág-, levél-, madár-, hal-, rovar- és állatmintákat.  Fontos és elismert művészeti formává vált, utat adva a kreativitáshoz. Kétfajta fő technikája ismert: a darabmunka és a rátétes/applikált hímzés. Az elsőnél, az ún. patchwork technikánál apró színes anyagdarabokat varrnak össze. A tivaevae tataura-k többféle színből készülnek ellentétes színű háttérben. A minta különálló szövetdarabból készül, amely lehet előre hímzett vagy egyenesen belehímezve a háttéri szövetbe. A réteges hímzés általában két színt foglal magába, az egyik van a mintának, másik a háttérnek. A tivaevae manu csak két színből készül. A minta négy vagy nyolc részre van hajtva, vágva, majd az eltérő színű alapanyagra tűzve.  A tivaevae kiállítások nagyon híresek a Cook-szigeteken, valamint Új-Zéland városaiban. A kiállításokon kívül a családi és társadalmi eseményeknek is fontos része; használják esküvőknél, a fiúk hagyományos hajvágási szertartásainál, valamint temetéseken, ahol a halottakat takarják be vele.

A témával kapcsolatos kitűnő könyvet, melyet Lynnsay Rongokea írt "Tivaevae - Portrék a Cook-szigeti tűzdelésről" címmel, 1992-ben a Daphne brasell Associates kiadó adta ki Wellington-ban, Új-Zélandon.



Gina Keenan és Andi Merkins

 




Irodalom

Cook-szigetek sok íróval büszkélkedhet. Egyikük az új-zélandi Stephen Savage, aki 1894-ben érkezett Rarotonga-ra. A köztisztviselő Savage a 19. század végén összeállított egy szótárt. Az első kézirat egy tűzben megsemmisült, de Savage újra munkához látott, és a Maori - angol szótárt jóval csak halála után adták ki. A teljes szótár befejezésének feladata még néhány tudósra (humanistára) vár.

Szamoa-sziget írója Robert Louis Stevenson volt, Tahitié Paul Gauguin. Cook-szigetek további írója volt a kaliforniai Robert Dean Frisbie, aki az 1920-as években menedéket keresett a háború utáni Amerika nyugtalan világától, és Pukapuka-n otthonra lelt. Végül a magány, az alkohol és a betegség győzedelmeskedett felette, de előtte még számos újság hasábján és könyvekben érzően írt a szigetekről. Sírja a CICC templomkertben található Avarua-n, Rarotonga szigetén. Idősebb lánya, Johnny, szintén Rarotonga-n élő író, aki megírta családja életét a "Frisbie-k a Csendes-óceán déli részéről" címmel. Egy másik hontalan, Ronald Syme, London központjából származik, aki az ananász konzerválás, vállalkozás alapítója Mangaia-n, valamint a "Fregattmadár szigetei" és "A magányos lagúna" írója. Hasonló tehetség az angol kivándorló, Julian Dashwood, írói álnevén Julian Hillas, aki Maure-n élt és a "Dél tengeri paradicsom" írója.

Tom Davis lovag, volt miniszterelnök, neves tengerész, aki ismeri szigete történelmét és alapos tudással rendelkezik az ősi polinéz hajózási módszerek terén. Önéletrajzi regénye a "Szigeti Fiú" részletezi karrierjét. A cook-szigeti óceánjáró Vaka egyesület elnökeként nemrég adta ki történelmi regényét "Vaka" címmel, amely a polinéz tengeri utazás történetéről szól.

 

 

Bevezető Általános Mitológia Kultúra Nyelv Szigetek Képek Videók Óceánia Linkek Egyéb